Névadónkról Nyomtat
Tinódi Sebestyén
(Tinód, 1505 - 1510 között - Sárvár, 1556. jan. vége)

Tinódi Lantos Sebestyén

A magyar epikus költészet jelentős alakja, a 16. század legkiválóbb énekmondója. Születési helyét pontosan megállapítani nem lehet, valószínűleg a Baranya vármegyei Tinód.

1542-ig Szigetváron élt Török Bálint udvarában. Amikor Török Bálint fogságba került, vándorénekesként bejárta az egész országot. 1544-ben jelen volt a nagyszombati országgyűlésen, 1548-ban Báthori nyírbátori udvarában élt. Ezt követően Kassán lakott. Itt házat szerzett, s népes családot nevelt. Innen kereste fel a nagyobb harcok színhelyeit. 1553-ban Debrecenbe, majd Erdélybe ment, Bethlen Farkas bonyhai udvarába.

Kolozsvárott nyomtatta ki Cronicáját 1554-ben. 1555-ben Nádasdy Tamást látogatta meg, az ő udvarában érte utól a halál.

Tinódi a 16. sz.-i epika valamennyi műfaját művelte. Főleg a törökökkel vívott harcok eseményeit jegyezte fel krónikás hűséggel a közvetlen benyomások és tapasztalatok alapján. Ezért históriás énekei történeti forrásértékűek (Erdélyi história, Egervár viadala, Az vég Temesvárban Losonczi Istvánnak haláláról, Buda veszése, Szitnya, Léva, Csábrág és Murány vágyaknak megvevése, Szegedi veszedelem stb.). Más része biblikus ének (Judit asszony, Dávid király, Jónás próféta), v. antik témájú széphistória (Jason és Medea). Ezenkívül írt verses pamfleteket az erőszakos tiszttartók és a korhelyek ellen (Udvarbírák és kulcsárok, Sokféle részegségről ). Tinódi művei gyakran adtak tárgyat és indítást a későbbi magyar irodalom számára is: Kemény Zsigmond, Arany János, Gárdonyi Géza, Ady Endre merítettek verses históriáiból. A magyar műzene első igazán hatékony képviselője. 23 saját szerzeményű dallama, amely a Cronicában maradt fenn, a 16. sz. históriásének-termésének legjava.